Interjú a Nagyerdőn található installációk alkotójával
Dinho Bento, utcai művész, Brazíliában született, jelenleg Debrecenben él. Nemrégiben három installációt is készített a Nagyerdőn, ezekről és a művészetéről kérdeztük őt.
Mesélj egy kicsit magadról. A Facebook oldaladon rengeteg gyönyörű műalkotást láthatunk, de engem most te érdekelsz. Hol születtél? Hol nőttél fel? Volt lehetőséged iskolában művészetet tanulni vagy ez egy veled született tehetség?
Brazíliában születtem egy kis, történelmi városban, Marianaban. Bár kisváros, sokan látogatják, hiszen történelmi jelentőségű. Ez a régió nagyon sok művészt, költőt és zenészt lenyűgöz, számos művészeti, kulturális fesztivált is rendeznek itt. Mivel ilyen környezetben nőttem fel, már gyerekként érdeklődni kezdtem a művészet iránt, látogattam a helyi művészek műtermeit, workshopokon, kiállításokon, fesztiválokon vettem részt.
Amikor 16 éves voltam művészetet kezdtem tanulni a FAOP-ban (Ouro Preti Art Foundations), ezután döntöttem el igazán, hogy művész akarok lenni. Később, végeztem egy grafikus designer kurzust és egy művészeti alapszakot is elkezdtem.
Mi a te utad művészként? Mikor osztottad meg először nyilvánosság előtt az alkotásaidat? Mesélj kicsit a jelenlegi projektjeidről.
Általában különböző szegmensekben dolgozom, rajzolok, festek, street artokat készítek, falfestmény projektjeim vannak a világ minden táján.
A tinédzser éveimben nagy hatást gyakoroltak rám a brazíliai utcai művészek, ezeket általában graffiti és street art magazinokban láttam. Az első alkotásom egy deszkás parkban volt. Nem sokkal ezután a városi önkormányzat felbérelt, hogy készítsek egy falfestményt egy épület homlokzatára, ez volt az első fizetett munkám.
Fokozatosan alakítottam ki saját stílusomat a gyökereimnek megfelelően. Így tudtam bemutatni a munkámat Brazíliában és később más országokban is. 2017-ben egyike voltam annak a négy latin-amerikai művésznek, akik egy franciaországi projektben vehettek részt, műalkotásokat készítettünk, kiállításokon dolgoztunk. Ez a tapasztalat arra ösztönzött, hogy még jobban a művészetnek szenteljem magam, és persze megnyitotta kapukat más projektek előtt szerte a világon
Jelenleg a járvány miatt azok a projektek, ahová meghívtak, sajnos elmaradnak és még mindig nem tudom, mikor térnek majd vissza. Csak otthon dolgozom, festményeket készítek és főleg Brazíliából származó ügyfelekkel dolgozom, nekik digitális illusztrációkat és már grafikai munkákat készítek. Nemrégiben kaptam egy meghívást egy párizsi kiállításra, amelyre októberben kerül sor, így már elkezdtem dolgozni, azokon a műveken is, amiket ott állítok majd ki.
Általában nem tervezek nagyon előre. Jobban szeretek a pillanatnyi lehetőségekre koncentrálni és a legtöbbet kihozni belőlük. Azonban amikor a távoli jövőre gondolok úgy képzelem el, hogy inkább művészeti galériáknak szentelem az időmet, és néhány street art projekten is dolgozom időközben.
Mesélj arról, hogyan készíted ezeket az installációkat? Mi a pontos munkafolyamat? És általában véve mi jellemző a te kreatív munkafolyamataidra?
Ezekhez az installációkhoz általában egy darab papírt és ceruzát használok, hogy leképezzem a fában lévő mélyedés alakját. Otthon ezt a formát viszem át egy vékony deszkára, ezen vízbázisú festékkel dolgozom. Műanyag pasztát használok a javításhoz, ez nem hagy nyomokat a fán és könnyen eltávolítható, amennyiben szükséges eltávolítani a munkát.
A kreatív folyamataim a projekt típusától függően változnak. Szívesen dolgozom a fényképeim alapján, de ezeket szeretem a saját képzeletemmel is kombinálni. Szeretek különböző elemeket és embereket ábrázolni, az inspirációt a körülöttem élőkből nyerem, hogy így is mélyebb tapasztalatot szerezzek egy-egy helyről.
Nagyon sok gyönyörű falfestményed van. Amikor ezeket készíted gondolom felbérel téged valaki. Általában van engedélyed arra, hogy elkészítsd a munkáidat az utcán?
Általában olyan fesztiválokra hívnak meg, ahol minden művésznek van egy fala, ahol dolgozhat. Ez a típusú fesztivál már az egész világon elterjed, így már több mint tíz országban volt alkalmam dolgozni. Az illegálisan, engedély nélkül készült festmények nagyon gyakoriak az utcai művészetekben és a street art esetében is. Ha ilyesmiről van szó, inkább elhagyott területen dolgozom, hogy elkerüljem a problémákat.
Hogyan írnád le a művészi stílusod? Mik a kedvenc témáid? Azt láttam, hogy a madarak és más természeti témák gyakran megjelennek nálad. Van bármilyen kulturális hatás, ami kitűnik a munkádban?
Az emberi alakhoz és a természeti elemekhez vonzódom leginkább. Nagyon nagy hatással van rám a brazíliai flóra és fauna. Mostanában kissé elmozdultam a szürrealistább esztétikához, itt szabadon komponálhatok bármilyen elemet. Egy olyan városban nőttem fel, amit egy nagyon gazdag élővilágú erdő vett körül. Egy egyetemi kurzus során tudományos ábrázolásmódot is tanultam, így többet tanulmányoztam a különböző növények és állatok ábrázolását is, ezt a tudást próbálom vegyíteni azzal, amit egyébként is hozok magammal.
Kik voltak azok a művészek, akik arra inspiráltak, hogy megmutasd a művészeted az utcán? Kik azok a művészek, akiket kedvelsz?
Nagyon sok művésztől inspirálódom. Idősebbek közül Candido Portnari, őt a legjobb brazíliai falfestőnek tartom egészen a fiatalabbakig, mint Banksy, the Spaniard Aryz, az ukrán Aleksei Bordusov és még rengeteget említhetnék. Azokat is, akikkel együtt nőttem fel, együtt festettünk, vagy azokat a művészeket, akikkel projekteken dolgoztam. Persze, a stílusom nagyon más esztétikailag mint az övék, attól még inspirálnak, főleg, ahogy folyamatosan újraalkotják saját magukat.
Mit gondolsz, mi a művész helye a társadalomban és te hogyan látod a személyes küldetésedet?
A művésznek alapvető szerepe van a társadalomban, az, hogy megmutassa a világot egy másik szögből, ahogy a művész a saját univerzumán keresztül érzékeli azt. Megosztjuk az érzelmeinket és megpróbáljuk elérni, hogy az emberek legalább egy kicsit érezzék azt, amit mi is érzünk. Úgy hiszem a művészet egyfajta univerzális nyelv, ami összeköti a világot. Minden munka, amit csinálok egy lehetőség, hogy az emberek fejébe másszak és kicsit felkavarjam az érzelmeiket, ha csak néhány pillanatra is. Ezért próbálok mindig olyan képeket alkotni, amik könnyedséget és tükröződést közvetítenek, még akkor is, ha tragikus témákat mutatok be közben. Ahogy a brazil filozófus Ferreira Gullar mondja: „A művészet azért létezik, mert az élet nem elég.”
Van kedvenc alkotásod a sajátjaid közül?
Azt hiszem, az aktuális kedvenc munkám mindig a legutóbbi, a munkáim a jelenbe helyezik a saját univerzumomat. De mindegyik munka más érzésekkel tölt el, hiszen mindegyik másik élményhez kapcsolódik, amit megéltem, megtanultam, azon a helyen, azokban a pillanatokban, amikor a munka készült. Mindegyik eljárás más, még akkor is, ha a lépések hasonlóak. És alkalmanként a művésznek a művészet sokkal inkább az eljárásban rejlik és nem az elvégzett, kész munkában azért, mert az eljárás, a munka során fedezi fel magát igazán a művész.
Inkább egyedül vagy másokkal szeretsz dolgozni?
Most egy olyan fázisban vagyok, hogy évek óta egyedül dolgozom. De szeretek kollaborációkban, másokkal együttműködve is dolgozni. Ugyanazon a vásznon vagy falon dolgozni közösen, megérteni és megtanulni, hogyan működik egy másik ember elméje, hogyan kapcsolódnak mások az időhöz és az anyaghoz, amit használnak, ezek mind értékes élmények.
Forrás: https://hajdupress.hu/cikk/interju-a-nagyerdon-talalhato-installaciok-alkotojaval
